Ma már a draftolás (az újonc játékosok kiválasztása és leigazolása) legalább akkora esemény az amerikai sportligákban, mint maguk a mérkőzések. Az olyan népszerű bajnokságokban, mint az NBA vagy az NFL, élőben közvetíti a tévé, és kiemelten foglalkozik vele a sajtó. Ilyenkor a csapatok hosszú-hosszú listákkal rendelkeznek mindenféle fiatal játékosról, hogy amikor ők következnek a választásnál, a lehető legjobb döntést hozzák. Ez azonban nem volt mindig így.
Ahogy a Sports Illustrated is írja, amíg nem történt meg az első élő közvetítés az NFL draftjáról 1980-ban, addig egészen szürreális döntések is történtek, jellemzően a sokadik körben. Értelemszerűen úgy működik minden draft a sportokban, hogy a legjobbakat viszik el az első körben, az utolsó körben pedig értelemszerűen már gyengébb játékosok vannak. Az amerikai foci esetében hét körben választhatnak a csapatok összesen 259 játékost, de ez a korábbi évtizedekben másként volt.
Akkoriban akár 17 körig is elment a draft, és annyira nem volt még fejlett a játékosmegfigyelés, az adatbázis-készítés és úgy általában a draftolás, hogy egy idő után a csapatok magazinokból és újságokból keresték ki a választottjaikat, annyira nem tudtak már kit mondani az utolsó körökben.
1971-ben az Atlanta Falcons úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy az utolsó, 17. körben egy John Wayne nevű támadó falembert választottak az Apache Egyetemről. Helyi beszámolók szerint a Falcons képviselője úgy kommentálta a választást, hogy sikerült egy „nagy, erős fickót választani, aki kisebb sikereket ért el különböző filmszerepekben”.
Igen, az Oscar-díjas westernhős John Wayne-ről beszélünk, aki akkor már 64 éves volt. A Falcons szinte azonnal elismerte, hogy csak poénból mondták be Wayne nevét, mert annyira gyenge volt a maradék felhozatal a drafton, hogy semmi értelmét nem látták annak, hogy bárki konkrétat válasszanak.
Természetesen az NFL nem engedélyezte a választást, így nem lett a 64 éves John Wayne az Atlanta Falcons játékosa, pedig fiatalon még ez akár össze is jöhetett volna. John Wayne (születési nevén Marion Robert Morrison) édesapja egyetemi játékos volt, és még sportösztöndíjat is nyert a Dél-Kaliforniai Egyetemre mint támadó falember.
Wayne az egyetemi időszakában kezdett el először hordárként dolgozni filmforgatásokon, majd később statisztaként amerikai futballistát alakított két filmben is. Sportolói pályája azonban véget ért, amikor egy szörfbalesetben eltörte a kulcscsontját, és ezután szép lassan beindult a filmes karrierje.
A Falcons egyébként hivatalosan egy 100 kilós running backet drafolt a Johnson C. Smith Egyetemről. Willie Martin egészen a Sports Illustrated cikkéig nem is hallott arról, hogy helyette eredetileg egy westernhőst választott a csapat. Martin végignyomta a felkészülést a Falconsszal, de végül nem fért be a keretbe, ezért a szezon előtt megváltak tőle.
Utána hat hétig egy félprofi csapatban játszott Pittsburghben, de megsérült, és végül felhagyott az amerikai focival. Ezután hazaköltözött, és általános iskolai igazgatóhelyettesként dolgozott, miközben folytatta egyetemi tanulmányait. Végül 32 évet töltött egy vegyi ipari cégnél, ahonnan 2013-ban ment nyugdíjba mint a cég globális műveletekért felelős alelnöke.