A Telexen írtunk már óriási hangtompítóról, high-tech hátizsákról, ezerforintos lézerrel működő légvédelmi rendszerről és okosbombákról, úgyhogy most jöjjön néhány olyan fegyver, ami bizarrul/viccesen hangzik ugyan, végül a tervezőasztalig sem jutott el. Ezek az elképzelések valószínűleg egy olyan meetingen merülhettek fel, amely azzal kezdődött, hogy nincs túl hülye ötlet. Ennek ellenére az Egyesült Államok hadseregének kutatói megpróbálták ennek az ellenkezőjét bebizonyítani.
Szögezzük le, hogy ezek az elképzelések tényleg csak elméleti szinten léteztek. A BBC azt írja, hogy az amerikai hadsereg 1994-ben indított egy akkor 7,5 millió dolláros projektet, ami során olyan vegyi fegyvereket akartak kifejleszteni, amelyek egyrészt bosszantók és segítik az ellenfél beazonosítását, másrészt viszont megfelelnek a belföldi és nemzetközi jognak, egyezményeknek. A projekt leírását a Sunshine Project nevű (mára megszűnt) nonprofit szervezet nyilvános adatigényléssel szerezte meg 2005-ben.
Ilyen szokatlan fegyverterv volt például a „melegbomba” vagy más néven „szerelembomba”. Ennek az volt a lényege, hogy egy vágyfokozó vegyülettel terítik be az ellenséges katonákat, akiket annak hatására elkap a hév, és ellenállhatatlannak találják egymást, úgyhogy a harci kedvük valami egészen másba csap át. Kicsit olyan, mintha a hatvanas évek hippijei beférkőztek volna a Pentagonba, hogy valóra váltsák híres eszméjüket a háborúzás helyetti szeretkezésről. A hadsereg szerint ez egy ízléstelen, de biztonságos morálromboló eszköz lett volna.
Néhány tudós egy olyan vegyi fegyver ötletét dobta be, amitől az áldozatot darazsak vagy patkányok támadták volna meg. De azon is gondolkodtak, hogy milyen anyaggal lehet elérni, hogy az ellenfél bőre kínzóan érzékeny legyen a napfényre.
Két ötlet alapján úgy tűnhet, hogy alsós diákoktól is kértek ötleteket. Az egyik egy szájszagbomba volt, ami, a nevéből talán kikövetkeztethetően, durva és hosszan tartó szájbűzt okozott volna az ellenséges katonáknál, hogy könnyebb legyen őket kiszúrni, ha esetleg megpróbálnak civilek között elvegyülni. Valószínűleg hasonló lehetett az elképzelés a „Ki? Én?” bomba mögött, ami erős fingszagúvá tette volna azokat a katonákat, akik a hatókörében vannak. Ezt végül azért vetették el, mert kutatók szerint a világ több pontján az emberek nap mint nap találkoznak ilyen szaggal, így nem találnák azt zavarónak.