„Négy-öt ponton volt erőd, és minden erődnek megvolt a maga kapitánya. Kapitány, főhadnagy, hadnagy. Ez volt a hadsereg. Közlegény, fájdalom, nem volt, csak egy. Az egész grundon a kapitányok, főhadnagyok és hadnagyok egyetlen közlegénynek parancsoltak, egyetlen közlegényt egzecíroztattak, egyetlen közlegényt ítéltek holmi kihágásokért várfogságra. Talán nem is kell mondani, hogy ez az egyetlen közlegény Nemecsek volt, a kis szőke Nemecsek”
– így írja le a grund hierarchiáját Molnár Ferenc A Pál utcai fiúkban, amivel mintha jó száz évre előre kifigurázta volna a mai multicéges kultúrát, ahol mindenki hangzatos pozíciókat visel, még a takarító személyzet is köztisztasági executive menedzserekből áll. Ez a jelenség az elmúlt tíz-tizenöt évben kezdett el igazán elharapózni, és a nagy techcégek járnak élen benne, ahol a hagyományos csúcsvezetői triumvirátus (CEO, COO, CFO, azaz Chief Executive/Operating/Financial Officer, magyarul vezérigazgató, operatív és pénzügyi igazgató) mellé egy rakás igazgatói pozíciót hoztak be, viselői mindegyike valamilyen Chief XY Officer. Itt olykor egészen bizarr vadhajtások születtek, egy időben például trendi volt a nagy cégeknek Chief Blogging Officert alkalmazni, a Google-nek volt Chief Internet Evangelist Officere, Elon Musk pedig a Twitter átvétele és X-re átkeresztelése előtt a Chief Twit pozíciót adományozta saját magának.
Kicsit más jellegű, de a maga nemében legalább ennyire bizarr az a rangkórság, ami a pénzügyi cégeknél megy az alelnöki poszt körül. Az alelnök a politikában meg úgy általában elég magas rangot jelent, nagyjából egy szervezet első számú vezetőjének a helyettesét. Ebből van, hogy csak egy van, van, hogy különféle feladatkörökre specializálva több, a lényeg, hogy közvetlenül a nagyfőnök után jönnek a hierarchiában. Legalábbis elvileg, a gyakorlatban ez nem mindig van így, Az alelnök (eredetiben Veep) című zseniális HBO-s vígjátéksorozatban például több évadnyi visszatérő humorforrást szolgáltat, hogy az amerikai alelnök mennyire üres, valódi hatalom nélküli kirakatpozíció.
A pénzügyi világban másképp értelmezik az alelnöki posztot, ott ez nem a céges hierarchiában elfoglalt helyet jelöli ki, hanem egyszerűen a munkatapasztalatot mutatja, egy újabb szint a junior és a szenior után. Emiatt előfordul, hogy nagyobb cégeknél akár több száz alelnök is dolgozik, ami persze nem azt jelenti, hogy mind ugyanazt az egy munkakört töltik be. Ebben alighanem a világ egyik legnagyobb befektetési bankja és pénzügyi szolgáltatója, a Goldman Sachs a bajnok, ahol a 45 ezer alkalmazottból nagyjából 12 ezer alelnök. Volt olyan nap 2021-ben, amikor egy hullámban 2200 új alelnököt neveztek ki.
Az alelnökség a Goldman Sachsnál a céges ranglétra speciális foka. Amikor valaki kijön az egyetemről egy friss közgazdasági diplomával és egy nagy adag ambícióval, és felveszik a céghez, kezdetnek az elemző (analyst) pozíciót kapja, amiből két-három év után, ha elég keményen dolgozik, előléptetik munkatárssá (associate). A következő szint pedig máris az alelnök (vice president), amit a legtehetségesebb/-törtetőbb alkalmazottak akár újabb két-három év alatt is elérhetnek. Tehát ha valaki nagyon nekidurálja magát, akár a 30. születésnapja előtt az alelnökségig viheti egy gigantikus befektetési banknál, és ott aztán mászhat tovább a létrán az alelnökség különféle fokozatain át: létezik assistant, associate, corporate, executive vagy senior vice president is. Ennél feljebb viszont már nagyon nehéz lépni, innen már az igazgatóságba kerülés jönne következő lépésként. Azért olyan nagyon nem kell sajnálni az alelnököket, a Glassdoor adatai szerint átlagosan 244 ezer dollár az éves fizetésük (bruttó, bónuszokkal és részvényopciókkal együtt, forintban ez nagyjából havi 7,5 milliót jelent).
Az alelnökség elérése után jellemző karrierút-folytatás egyébként a cég elhagyása, hogy az ember saját startupot indítson, vagy elmenjen egy befektetési tőkealaphoz (hedge fundhoz) az egészen obszcén meggazdagodás reményében – ezeknél ugyanis a brókerek jellemzően elég szabad kezet kapnak a befektetésekhez, és százalékalapú sikerdíjat az elért nyereségből. A 2008–2009-es nagy pénzügyi válság jó pár évre kiszárította a munkaerőpiacot a pénzvilágban, nem nagyon volt lehetőség átigazolni, mindenki örült, ha megmaradt a munkája. A cégeken belüli folyamatok azonban nem álltak meg, így torlódhatott fel a Goldman Sachsnál is a sok ezer alelnöki pozíció: senki nem lépett tovább, mert nem volt hová, a cégen belüli előléptetések azonban, ha lelassultak is, nem álltak meg.
(Források: Economist, Wall Street Journal)